Csináltunk nekik csirkeudvart, egy kis óllal, és terménytárolóval, hogy legyen hol lakniuk, hogy jó helyük legyen. Hát így indult. Párszor elmentünk vásárba szétnézni, hát persze, hogy nem tudtuk otthagyni a kiskacsát, a kislibát, hiszen ha már vannak tyúkok, van termény, miért ne lehetne ilyenünk is. Mert hát olyan kis szépek. Ha valaki nem tud káromkodni, tartson kecskét! Egyik barátunk, akit a csirketartás révén ismertünk meg, egy nap telefonált, hogy néhány kiskacsáért, kislibáért cserébe szívesen ránk bízná a kecskéjét, mert a felesége várandós volt, és már nem tudta gondját viselni. Fel sem merült bennünk soha, hogy kecskét tartsunk, de ha már megkért minket, és helyünk is volt, nem mondtunk nemet. Eleinte küszködés volt a fejés, és az nagy kérdés volt, hogy és hogyan tartsuk távol tartsuk a kis ugri-bugrit a veteményektől. Jolikánk, a kecske viszont előbb-utóbb megtanított minket mindenre: hogyan kell fejni, hogyan kell gondozni és etetni egy kecskét, mi az a téli takarmány, a laktáció, mindent.
Házi kacsacomb mangalica szalonnával és kecskesajttal vagy éppen báránysült fürjtojással. Élet a majorban: előnyök, kontra hátrányok Ez egy gyönyörű dolog, kiszakít egy kicsit a rohanó világból, és egészséges, békés életet ad, ami sajnos manapság ritka, de valljuk meg, nagyon nehéz lenne csak ebből megélni. Ennek a kettős életnek viszont ára van, vagyis mindig van teendő. Minden nap szoros időbeosztással élünk, nincs olyan, hogy gondolunk egyet és elugrunk moziba…, bár nem is kívánkozunk. Az, hogy ki mit tesz a szabadidejében az egyéni megoldás. Van aki tévézik, internetezik, horgászik, mi szeretgetjük a jószágainkat. Bárkit szívesen látunk, de sajnos a rengeteg munka és egyéb elfoglaltságok mellett nehéz olyan alkalmat találni, ami mindenkinek jó. Többek között ezért is hoztuk létre a Mátrai Mese Major Facebook-oldalát, amire folyamatosan teszünk fel képeket, vagy néhány szót a "lakókról". Ez az oldal a mi kis családi gazdaságunkat, annak állatkáit, összes örömét, bánatát, szépségét, mindennapi eseményeit, apró csodás mozzanatait mutatja be.
A te BMI-d: Alultápláltságot jelent. Mindenképp fordulj orvoshoz, hogy feltárd az okokat! A testsúlyod ideális, törekedj a mostani alkatod megőrzésére. Fokozottan vagy kitéve az infarktusnak és más betegségeknek. Csökkentened kell a testsúlyodat! Veszélyeztetett kategóriába tartozol, mielőbb fogyókúrába kell kezdened! Az egészséged közvetlen veszélyben van. Azonnal orvos által felügyelt diétába kell kezdened!
Forrás: Turista Magazin archív/Gulyás Attila A város száz évvel ezelőtt szinte az utolsó házig leégett, az újjáépítésnél pedig néhány helyen újragondolták az utcák évszázados elrendezését. Az így született kisebb parkok és átjáróházak között rövid sétával a város főterére, a Szent Bertalan-templom elé jutottunk. Egy rövid kitérővel útba esett a Barátok tere, amely a háromszáz éve itt álló ferences kolostor kertjének helyén nyílt meg az ötvenes években. A kolostor vastag kőfalai 16 000 kötetet őrző könyvtárat rejtenek, a gyűjtemény nagyrészt egyidős az épülettel. Forrás: Turista Magazin archív/Gulyás Attila Kisvasút az utcában A belváros szélén, a Mátravasút (Gyöngyösi Állami Erdei Vasút) alsó végállomásán feszálltunk az aznapi első szalajkaházi járatra. A közismert mátrafüredi vonalnál kétszer hosszabb, mégis másodlagos fontosságú pálya majdnem a Galyatető tövéig vezet, de erre egyelőre csak szeptember végéig közlekednek vonatok. Forrás: Turista Magazin archív/Gulyás Attila Amikor ott jártunk, a Szalajkaházra induló utazás már félút előtt, a gyöngyössolymosi Toppáncshíd megállóhelyen véget ért.
A baromfik létszáma sem csökkent. Természetesen kacsáink, csirkéink, és pulykáink is vannak, hiszen velük kezdődött az egész. Kedvencünk a kontyos liba és a bóbitás kacsa és csirke. Pár éve számunkra is különlegesnek számító madarakkal gazdagodott az udvar. Mindig ámulatba ejtett minket a pávák szépsége, azon belül is a fehér páváé. Két évvel ezelőtt Alexandra névnapra költözött hozzánk meglepetésként a hófehér pávapárunk Hercegnő és Herceg, és most már egy fehér-kék tarka tojó is van mellettük. Ica, a mangalica és Csinos, a puli a major alapja Nálunk született vietnámi malackáink is vannak már, és persze a simogatós mangalicánk Ica, hiszen a mi kis családi gazdaságunkból sem hiányozhat a malac. Nagyjából össze is szedtük ezzel a Major lakóit, de a teljes képhez még hozzá tartozik pár igen fontos állatka. Munka mellett sajnos nem tudunk folyamatosan a jószágaink mellett lenni, vigyázni rájuk, de ehhez is van segítségünk, nem is akármilyen. 2014-ben hoztuk haza Csinosunkat. Ő egy fekete puli kutyus, aki a mi kis állat-családunk legfontosabb tagjává vált.
Benne bivakhelyiségeket is találhatunk, de a legfontosabb a tetejéről nyíló panoráma: Észak-Magyarország minden bája megmutatkozik az alattunk hullámzó dombvidékben. Feltűnik a terebélyes Bükk és a közeli Karancs is. Tiszta időben a Magas-Tátra sziklacsipkéit is kiszúrhatjuk a számtalan felvidéki vonulat mögött, kelet felé pedig a Kékes tömbje és mögötte a magaslatokban bővelkedő, élénk domborzatú keleti gerinc alkotja a látványt. A kilátót elhagyva hamarosan a Galyatető Turistacentrumhoz érünk, ahol nem csak megszállni, de étkezni is tudunk. Pecséteket itt és a toronynál lelhetünk. Galya-tető – Mátraháza A Galya-tető után a hegység alacsonyodni kezd: ez a szakasz köti össze a Mátra két legmagasabb tömbjét. Eleinte sűrű, fiatalos erdőben ereszkedünk, majd a Kéktúra az autóút mellé szegődik: ismét annyira elkeskenyedik a hegygerinc, hogy éppen csak elfér rajta a két nyomvonal. Érintjük a Vércverés 699 méteres bércét, ahol ne felejtsünk el pecsételni! Egy-egy irtásfoltról fantasztikus a kilátás, Parádsasvár döbbenetes közelségben látszik, de hozzá képest szédítő magasságban mozgunk.
Turista Magazin 2017. 09. 06. 09:53 A Gyöngyös fölötti dombokon, egy olyan vidéken, ahol legtöbbször csak átutazóban járunk, a közelgő ősz első színeit kerestük, és látványosságok egész sorát találtuk. Augusztus végén a még virágzó mezők fölött az ősz első árnyalatai nyújtanak egyedülálló látványt. Ez az időszak csak néhány hétig tart, érdemes ilyenkor egy vegyes erdős-mezős, dimbes-dombos vidéket célba venni, lehetőleg a kevésbé ismertek közül. Idén a Mátra lábánál elterülő, Gyöngyös fölötti környékre esett a választásunk. Eddig csak különféle járművek ablakából láttuk ezt a tájat, legfőbb ideje volt közelről is megismerkedni vele. Forrás: Turista Magazin archív/Gulyás Attila Kellemes meglepetés A város közlekedési kapcsolatai minden irányból kiválóak, csak a vasúti megközelítés nehézkes. Mi a Budapestről 30-60 percenként induló buszok egyikét választottuk, és egy óra múlva már a belvárosi buszállomáson voltunk. Gyöngyösön műemlékekben bővelkedő belváros várja az érdeklődőket. A csendes hétköznap délelőttön az utcák rendezettsége pozitív meglepetés volt.
Köszönjük a történetet Halasi Alexandra és Füleki Alex. Sok boldogságot kívánunk!
Mesébe illő történet, lélekemelő gondolatok a Mátrai Mese Major mindennapjairól. Egy mátraljai kis faluban, Kisnánán él két fiatal, akiknek a vágya sokakkal ellentétben nem a karrierlétrán való előrejutás, hanem egy boldog, vidéki élet megteremtése. Történetüket megismerve túlzás nélkül mondhatjuk, hogy jó úton járnak. Tapasztalat nélkül, de nagy lelkesedéssel indult Mikor megfogalmazódott bennünk, hogy jószágokat szeretnénk tartani, akkorra már körülbelül két éve voltak állataink (egy pár csirke, liba, kacsa és már kecske és birka is). 6 éve kezdtünk bele az egészbe. Először olyan gazdasági megfontolásból, hogy a tojást ne a boltban kelljen megvásárolni, hiszen elfér az udvaron az a pár baromfi és nagyszüleinknek ez még természetes volt, hát tőlünk sem állt olyan messze. Kaptunk kölcsönbe keltetőt illetve kölcsön tojásokat, és minden tapasztalat nélkül, de annál nagyobb lelkesedéssel elkezdtünk keltetni, hogy legyenek csirkéink. Lelkiismeretesen forgattuk a tojásokat, azután a 18. naptól érdeklődve hallgattuk, hogy csipog a keltető.